2009-08-12

Hősnők


Elérkezett az idő, hogy 9, a gyerekeim mellett töltött év után visszamenjek dolgozni.

Nem, ne sajnálj, amiért ilyen sokáig ,,kellett" a fakanál és partedli mellett tölteni az időmet, tartalmas, szép évek voltak. Nem kaptam gyes-betegséget.

Most viszont visszavárnak a munkahelyemre, de... és itt most sok de következik.

1. A munkaköröm megszűnt. Pedig kedveltem. Én tanítottam be, segítettem és ellenőriztem az új munkatársakat. Én voltam a mentoruk. És ez nagyon is nekem való volt.

2. Ellenben abba a munkakörbe, ahová visszavennének, nem megyek túl szívesen. Nyomulósnak, agresszívnek kell benne lenni, el kell adni.

3. Jutalékból kell felépíteni egy elfogadható fizetést. Kezdőként, hónapokon át, míg ki nem építi az ember a saját ügyfélkörét, ez aprópénz. Az alap is alacsony. Összességében kevesebbet keresnék (nem is kevéssel), mint 9 éve.

A fizetési igényemről írtam egy mélt az illetékesnek, aki éppen szabadságon van. Tudom, hogy pofátlanság, merőben szokatlan, hogy valaki felül akarja bírálni azt a bért, amit kínálnak neki. De nem vagyok kezdő. Jó munkaerő vagyok, ezt már bizonyítottam, engem mindig szerettek a főnökeim, mindig sokat bíztak rám. Tudták, én képes vagyok megcsinálni. Nem vagyok már kezdő, akkor sem, ha kihagytam 9 évet, nekem ne annyi fizetést adjanak, mint egy tök újnak.

És a legfontosabb: fizessék meg az értékeimet. Ez nagyon nagyképűen hangzik, de eljutottam arra a pontra, hogy ki merem mondani: többet érek annál a pénznél, amit nekem nyújtanának. Jóval többet.

Nem érdekel, hogy válság van. Van B-tervem, hasznos leszek én továbbra is, valahol máshol, ha a munkahelyemnek nem kellek.

Sajnos mi, nők, nem merünk általában ilyen lépéseket megtenni. Beérjük kevéssel is. Nem hisszük, hogy a tudásunk, tapasztalatunk, intelligenciánk, munkamorálunk többre jogosíthatna bennünket. Válsztani és dönteni: bizony nagy bátorság kell hozzá.
Valószínűleg egy férfi nem fogadná el a felajánlott pénzt, alkudna. Mint ahogy most én is teszem :)

11 megjegyzés:

Csilla írta...

De jó lenne, ha egyre több nő gondolkozna így, hisz ha úgyanazt a terhet róják ránk mint egy férfira akkor úgyanúgy fizessék is meg. Most mindent le akarnak nyomi a torkunkon a válság jelszóval, miközben azért, bár nem úgy mint korábban, de a tisztelt munkáltatók azért most is jól élnek, duzzad a bankszámlájuk. És a gyesről vissza menő anyukákat meg másodrendünek kezelik, akár hány év tapasztalat és akár milyen tudás is van a hátuk mögött. Nagyon tetszik a hozzállásod és szurkolok, hogy elérd a célod, ha nem ott máshol :o)

Márti írta...

Hajrá Zsuzsi, mindent bele! Teljesen igazad van!!!

Budai Detti írta...

ZSuzsi nagyon sok sikert kívánok!

És a felhozottakról:
Szerencsés vagy, hogy nem őrültél bele a 9 évbe, mert nekem már másfél után be volt sózva a fenekem, hogy dolgozhassak.
És arról, hogy hogyan viszonyulnak a munkáltatók az anyukákhoz: inkább nem mondok semmit.

Kata írta...

Nagyon tetszik, hogy így ki mersz állni magadért és az is hogy nem érdekel a válság. A sok válság miatt siránkozó lehúzza az embert, s úgy érzi el kell fogadnia bármilyen megalázó kompromisszumot. Szerintem nagyon fontos, hogy az ember olyan munkát végezzen ami neki való, amiben jónak érzi magát, különben belebetegszik. Drukkolok én is! :)

Monika írta...

Gratulálok,nagyon jól teszed!!!! Bárcsak én lennék ilyen bátor4

Osli írta...

Ha van B terv, akkor mindenképp aknázd ki az A-t a legmélyebb bugyráig. Bírom a bátorságodat, ha értékelik a főnökeid, akkor sokra mész majd vele. Nem kell mindenben alávetni magad másoknak. Különben is nekem az a tapasztalatom mostanában, hogy a válságra fognak mindent. Nincs fizetésemelés, megvonnak dolgokat, aztán lehet, hogy csak a főnök akar többet keresni.
Kívánom, hogy a terved bejöjjön, ha meg nem, akkor a B-ből profitálj. :)

N.Zsuzsi írta...

Annyira jól esik, amiket írtok, és ez nem csak üres duma :) sokat jelent, hogy hasonlóan gondoljátok. És igaza van Katának, ha olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk, az betegít. Én pedig nem akarok beteg lenni, a gyerekeimmel szemben sem lenne fair.
Ajánlom mindenki figyelmébe a hosnok.hu honlapot, ha bátorságot akartok meríteni.

Napocska írta...

Sok sikert.

Cic írta...

Tiszta szívemből kívánom, hogy végig tudd vinni a "harcot" és győztesként kerülj ki belőle!!! :-)

Amaranta írta...

Leht, hogy éppen ezzel a mentalitással éred el a célod. Hiszen egy céltudatos, értékeit ismerő és ahatározott munkaerő benyomását kelted és nem vagy lábtörlő. Az ilyesmit mostanában azért értékelni szokták, válság ide-vagy oda.

lomaquilt írta...

Mivel majdnem egy generáció van köztünk, kimerem mondani, hogy a helyzet nem változott! Ajánlom Neked, hogy állj ki az iagazadért és én azt tapasztalom, hogy ujabban többen vannak ilyenek. Ha többen igy gondolkodnának, talán lehetne valami kis változás. Ami sajnálatos, hogy a női fönökök változtak meg (negativan!) az egy más kérdés, hogy sokan -tisztelet a kivételnek- ilyenkor jönnek rá, hogy az évek, amit a karrier kiépitésére szántak, elvette tölük a gyermekáldás örömét. Persze azért az a B terv legyen jó!