Tegnap ketten is megemlítették, hogy varázsolhatnék némi tűpénzt a babák eladásából. Igazán hízelgő, nagyon jól esik, de nem menne ez. Több okból sem:
- kezdő, tanulatlan, gyakorlatlan mazsola vagyok én, nem dolgozom (még) elég szépen
- határidőket betartani nem tudnék, és folyton frusztrálna
- nem hiszem, hogy más elképzeléseit képes lennék maradéktalnul megvalósítani, nekem kell, hogy szabadon szárnyalhassak
- tömegtermelésbe sem tudnék fogni, lsd előző pont
- árat kalkulálni, na az sem az én műfajom, félek, alulértékelném magam, és ez okozna folytonos rossz érzést
De térjünk erre vissza mondjuk 1 év múlva :)
2 megjegyzés:
Éppen az lenne a jó az egészben, attól lenne különleges a bolt, attól lenne varázs kuckó hogy nem tömegcikkek lennének, nem lenne két egyforma ugyanolyan és nem lenne "tökéletes" stb.
És dehogy is más elképzelései szerint... Isten őrizz! Akkor szertefoszlana azonnal a csoda, akkor már nem lenne egyedi és lemásolhatatlan.
Mit értesz az alatt hogy nem dolgozol elég szépen?
Vajon ki mondhatja meg mi a művészet és hogy ki az igazi művész? Egyben biztos vagyok: mindegyikük szabadon, önfeledten szárnyal megfelelési kényszer nélkül...
A vásárló közönség úgyis ad viszajelzéseket. Na meg az eladott termékek utáni bevétel mutatója. :):)
Inkább az a legnehezebb szerintem ebben az egészben, hogy talán nem szívesen adnád ki a kezdből az elkészült remeket. Merthát mindegyik olyan kedves lesz mire elkészül. :):)
Zsuzsi!
Felsoroltad a gondolataimat. :P
Megjegyzés küldése