Aztán még arról, miért is nem ment eddig ez a varrósdi nekem:
Egy előző életemben, az 1500-as években varrónő voltam, rengeteget dolgoztam. Az asszonyom férje szemet vetett rám, és ez feltűnt az asszonyságnak is. Először csak rengeteget dolgoztatott, de amikor bizonyosságot szerzett {gondolom, rajtakapott}, lefejeztetett 27 éves koromban.
Aztán egy másik életemben is volt közöm a varráshoz: az 1800-as évek végén Kanada északi részén egy sikeres textiltervező nő voltam. A bátyámnak volt egy textilgyára, az ő keze alá dolgoztam. nagyon fiatalon férjhez mentem egy katonához, de nem volt jó házasság, mert a férjem egy agresszív, részeges barom volt. Szerencsére sokat volt külszolgálaton. Kemény üzletasszony voltam, már-már megkeseredett.
3 megjegyzés:
:D Micsoda történetek. Mindig elvarázsolsz. Köszönöm!
Ezek a történetek! Csúcs! :-)
Jó volt olvasni!
Hát, van, aki hisz az előző életekben, van, aki nem.
(Én igen, sőt, kb. 15 évig álmodtam a régi életemről, csak nem mertem senkinek elmesélni, nehogy azt higgyék: bolond vagyok).
Amúgy előző életeinkkel kapcsolatban két dolog lehet:
"áthozzuk" akkori képességeinket, érdeklődési körünket (pl. szeretünk, v. tudunk varrni, mint akkor is), de éppúgy lehet mindennek az ellenkezője is. Annyit varrtunk akkor, hogy most utálunk és egyáltalán nem vagyunk alkalmasak rá.
A varrás szót, v. kifejezést természetesen helyettesíthetjük bármi más tevékenységgel, v. képességgel, ez emberenként, sorsonként változik.
Megjegyzés küldése