2010-05-03

Barátságról, ismét

A minap írtam egy bejegyzést, amit aztán szemfülesen sokan észrevettetek, hogy töröltem :) nem akartam, hogy azt higgyétek, Colette miatt írtam, vagy azt az ügyet  akarom tovább szítani.
Szóval attól elvonatkoztatva ismét:
Ti barátototknak tartjátok-e a többi kreatív bloggert, akit csak virtuálisan, vagy max. futólag ismertek? Mi visz rá egyeseket, hogy rajongva írjanak valakiről, egy másik blogerről? van-e tartalom amögött, ha azt mondom, xy blogger(ina) a jóbarátom, odavagyok a blogjáért? (és akkor azt ne számítsuk, ha valakik élőben is ismerik egymást, és összejárnak)

10 megjegyzés:

Kriszta írta...

Szia!
Érdekes a téma amit felvetettél, és hát igen, egyesek szerintem is kicsit túlzóan reagálnak le dolgokat és szerintem igazi barátság nem sok lehet közöttük. Azt nem vitatom, hogy valaki nagyon jó kapcsolatot alakíthat ki más bloggerrrel, de a szó szoros értelmében vett barátsághoz kell szerintem a személyes találkozás is. Bár az is igaz, hogy így ismeretlenül a neten keresztül az ember bátrabban nyilvánítja ki a véleményét, mint szemtől- szembe, és valószínű ebből fakadóan születik az a sok ilyen- olyan bejegyzés. Én is sok mindenkit olvasgatok, és ha valami kedvemre valót látok az azért általában lereagálom röviden és tömören.

nanucco írta...

Szia.

Szerintem alakulhat ki barátság , de csak hosszabb idő után. Személyes találkozás pedig mindenképp szükséges hozzá./ Ugyanez igaz a párkapcsolatokra is , pl saját példa:)/ Nem egyszeri találkozásra gondolok. A rajongás megint más. Sokan rajonganak sztárokért, híres emberekért sokszor vérre menően.Érdekes dolog a net, a blog. Tényleg szabadabban ir az ember lány a bizonyos dolgokról. Könnyen félreérthető, pillanatnyi hangulattól függően. Na meg a smiley jelek:)Gyakran a rossz használat is félreérthető.

Na de maradjunk a témánál. Barátság kialakulhat, de......... mint írtam szerintem mi kell hozzá.

Szép napot Timi

kaccat alkot írta...

Szia,

barátság és barátság között is van különbség, még az életben is, hát még a neten.
Ha valaki már próbált a neten társat keresni, akkor tudhatja, hogy milyen könnyű valakibe olyat belelátni ami nincs meg benne, de legtöbben beleesnek ebbe a hibába.
Utána - általában - megtanulják a dolgokat ott kezelni ahova való.
Persze azért alakulhat ki igazi barátság, de mint előttem írták idő és személyes találkozó elengedhetetlen hozzá

Gabella írta...

Szia!
Igen, érdekes a téma! Vannak akik szimpatikusak, vannak, akik nem. És vannak olyanok is, akik az internet által kerülnek közelebb hozzánk. Mert felvesszük velük a kapcsolatot más módon is. Mert kedves, segítőkész, mert annyira hasonló helyzeteket élünk meg, vagy bármiért. Van, hogy csak kommentelünk, van, hogy e-mail-ezünk, de olyan is, hogy telefonálunk, sőt, akár találkozunk is. Aztán majd kialakul.
Nem blogon, egy fórumon találtam igazi barátokat! Nagyon összebarátkoztunk, ezután jött az, hogy találkozzunk. És úgy voltunk, mintha ezer éve ismernénk egymást. Jól sikerült.

Kisvic írta...

Barát az, aki olvashatja a zárt blogjaimat is :)). Kettő ilyen személy van a kreatív bloggerek között. Személyesen még sosem találkoztunk. Te linkelted be az egyikük blogját nekem egy fórumon, amiért azóta is hálás vagyok!!! De van valami, ami a kerativitáson kívül összeköt minket, valami, ami mindhármunk életét áthatja, szerves része, igazából ez az életünk középpontja. Ez pedig nem más, mint a hitünk, ami egy világméretű szerető testvériséggé kovácsol minket össze. Sokat "beszélünk" privát, megosztjuk örömeinket, bánatainkat, apróságokkal kedveskedünk egymásnak, segítjük egymást. Ezért vagyunk barátok. Remélem egyszer személyesen is megismerem őket! :)

Altair írta...

Szerintem ezt is embere válogatja, ahogy a személyesen kötődő barátságokat. :o)

Én például nagyon zárkózott vagyok - gondolom, nem árulok el újat. Nálam nagyon sokáig tart, amíg megnyílok és megengedem, hogy a másik elfogadhasson engem. A haverság más, abból sokan vannak, mert komolyan érdekelnek az emberek és igyekszem nem ítélkezni. Ha amit mondanék nem igaz, nem jó vagy nem fontos, akkor hallgatok - jó lenne, betartani Szókratész tanácsát, erre törekszem.

Visszatérve a barátságra: A blogos barátság, pláne a "tematikus barátság", ami egy közös hobbi alapján szövődik, inkább munkatársi kapcsolat. És akkor egyáltalán nem furcsa, hogy másokat megbánt valaki, mert ők másképp állnak az életben is a munkatársaikhoz, és nem segítőkészek, hanem inkább féltik a megszerzett pozícióikat. Meg persze a jobbik véglet is: Segítünk egymásnak és támogatjuk egymást építő (és nem bántó) kritikával. És mint egy igazi barátságban, néha nem muszáj megmondani valakinek, hogy a munkája nem tökéletes, inkább bátorítani. :o)

Szerintem akik megsértődnek egy kis utánzáson, vagy csak dicsekednek a műveikkel, azok üzleti vállalkozásként fogják fel a blogot. Jobb szeretem az olyan tanító típusú embereket, akik leírásokat is közölnek és örülnek, ha valaki letölti és használja. :o) Jobban szeretek hasznos lenni, mint tehetséges. :o)

Zsuzsi írta...

Kriszta, teljesen egyet értek Veled.

Timi, boldog névnapot :) a személyes találkozás szerintem is elengedhetetlen a barátsághoz, és Kaccathoz is csatlakozom ebben.

Gabi, olyan barátság, ami egy fórumon indul, szerintem nem ritka :) többet is láttam már. De itt is teljesen természetes módon vetődik fel egy idő után a találkozás igénye -és jó esetben ez erős alapot ad egy barátsághoz. Viszont én már jártam úgy is, hogy egy jó netes viszony után a találkozó csalódást okozott, az a kapcsolat teljesen le is épült utána :(

Vica, irtó kíváncsi lettem, kit is linkeltem én neked :)

Altair, pontosan. Nekem ez a netes kapcsolat a hobbis blogok között ezerszer inkább szól a segítségről, mint a kritikáról. Mert minek. Aki pedig nem nyújt segítő kezet, szándékosan, az meg vegyen egy önálló domaint, és féltse ott a portékáját.

gigi írta...

Az előttem szólók már egy csomó mindent elmondtak, amivel teljesen egyetértek. Alakulhatnak itt életre szóló barátságok is, de ahhoz idő és lehetőség kell. Amikor azt látom, hogy valaki blog alapján rajong, netán azt állítja "te vagy a példaképem", ezt nagyon kétszínűnek és őszintétlennek gondolom, mert nem hiszem el, hogy egy blog olvasása alapján bárkiről is tudnék ilyen véleményt formálni. Persze csodálhatom a kézügyességét (hogy maradjunk a kreatív blogoknál) vagy azt, ahogyan az idejét beosztja, de ez csak egy része az embernek, a barátság meg a példakép viszont teljes embert követel. Legalábbis részemről.

Szera írta...

Nyilván a blogos barátságok nem arról szólnak, hogy éjjel 2-kor is fel merem kelteni a "blogbarátnőmet", mert bajban vagyok...
Valami mégis összeköt minket, az alkotás öröme, a közös érdeklődés, azért ez is értékes..., viruális fonónak nevezem a blogozást... :)
Kisvic! ÖRÖK ÉLETRE! :)

Kisvic írta...

Kiserit linkelted (ing szabáshoz) :)és Szera is jött vele :)))