Az ember csak úgy elkezdi, mert motoszkál benne egy hangulat. Én legalábbis sosem tudom, mi lesz belőle, amikor nekikezdek egy műnek. Sejtem-érzem, mit szeretnék látni, de csak az auráját.
Nézegettem a maradék ekrümet, amiből angyalok lesznek, de most fátyolként öltött testet. Rávarrtam egy képre, amin egyik kedvenc alkotóm, Anne Taintor képe látható. Utána már ment minden, mint a karikacsapás: lett egy félig elégett levél; ami későn érkezett, és hamvába holt miatta a szerelem.
Giccsességét némi csillámos lakk és strassz fokozza.
Közeli képek:
Papír: KC Papers
4 megjegyzés:
WOW! Új blog? Gratula!!!
És köszi a linkelést ;)
Tetszik ennek az oldalnak a hangulata! És Anne Taintort én is régóta imádom ;) Pont olyan kis ironikus, mint ez az összeállításod.
:)*
Zsuzsi, nekem tetszenek ezek a sejtelmes, kissé elvont, de mindenképpen kifejező és egyedi összeállításaid!
Ezek a kollázsok ugyanúgy visszaadják az ember pillanatnyi hangulatát, vagy elképzeléseid, mintha konkrét szavakba öltötted volna.
Nagy gratula!
G.
Köszi Gigi, én is kollázsoknak hívom őket egyébként.
Ráadásul faalapra tettem az egészet, tehát van funkciójuk is: felakaszthatóak :)
Megjegyzés küldése